A mechanikus órák történelme az ókortól napjainkig

Az időmérés iránti igény már az ókorban megjelent, a mechanikus karórák izgalmas fejlődése pedig szinte végigkísérte az emberiséget a történelem során. Fedezd fel, hogy jutottunk el a hatalmas toronyórák és a tojás méretű zsebórák világától a mai divatos és modern darabokig.

A mechanikus órák ősei

Mechanikus órának azokat a modelleket nevezzük, amelyeket egy „gépi” szerkezet hajt meg. Az időmérés első eszközei, vagyis a napórák és homokórák ezért nem sorolhatók ebbe a kategóriába. Az ókorban viszont már készítettek olyan vízórákat, amelyek különböző alkatrészek és a víz segítségével lendültek mozgásba, így ezeket nyugodtan tekinthetjük a mechanikus órák őseinek.

A mechanikus órák elterjedése a középkorban

Az első írásos emléknek egy francia építész vázlatát tekintik 1240-ből, aki hengerek köré csavart kötéllel kísérletezett. Bár ez a megoldás leginkább egy fejlettebb kútra hasonlított, a fellógatott súlynak köszönhetően már képes volt fékezni a hengereket. Így egyre pontosabban mérhették az időt, bár a perceket ekkoriban még nem jegyezték.

Nagyjából 100 évvel később, a 14. században elkezdett hódítani egy új divatláz: a toronyórák sorra épültek Európa jelentős városaiban Bolognától kezdve, Párizson át Bécsig. Ezek a gyönyörű mechanikus óramonstrumok gyakran igazi látványosságként is szolgáltak, hiszen harang- vagy bábjátékot mutattak be.

A középkorban aztán a társadalom és a városi élet fejlődése, az egyre szervezettebbé váló közigazgatás, igazságszolgáltatás és üzleti rendszerek két forradalmi változást is életre hívtak:

• az idő lehető legpontosabb mérését,
• az órák méretének csökkenését.

Így születtek meg 1500 környékén az első hordozható zsebórák, amelyeket nürnbergi tojásoknak is neveztek. Ekkortájt osztották be a napot 24 órára, és megállapították, hogy egy óra 60 percből áll. 

A 17. században a mechanikus órák készítői elővették Galilei egyik korábbi találmányát, az ingát. A díszes kidolgozású, elegáns álló ingaórák elkezdtek terjedni a háztartásokban, az időmérés pedig a mindennapi élet fontos részévé vált.

Az első hordozható mechanikus órák

A 18. század közepén egyes államok támogatni kezdték az óragyártást, így alkothatták meg a kézen is hordható mechanikus órát. Az első darab egyébként igazi különlegességnek számított, hiszen III. György angol király számára készítették, a számlapot pedig egy pecsétgyűrű helyére illesztették.

Az első igazi karórát azonban csak 1904-ben gyártották le, méghozzá egy pilóta kérésére. A megrendelés oka igazán egyszerű volt: repülés közben nem tudta elővenni zsebóráját. Ez igazi fordulópontot is jelentett a mechanikus eszközök történelmében, hiszen a karórák elterjedtek és divatossá váltak a polgári lakosság széles körében.

A mechanikus karórák forradalma a 20. században

A 20. században soha nem látott ütemben felgyorsult a mechanikus órák fejlődése. 1905-ben megalapították a Rolex Watch Company-t, de addigra az ázsiai fejlesztések már komoly versenyre késztették az európai vállalatokat. Sorra jelentek meg az olyan újdonságok, mint a dátum és időzóna kijelzése, vagy éppen az automatikus modellek.

Napjainkban is tovább folytatódik a mechanikus órák forradalma, és a technológiai innovációk mellett a divatos megjelenés is kulcsfontosságú szerepet kap. 

Tudj meg még több érdekességet és divattanácsot a karórák világából. Olvasd blogunkat.